firkálmányok

izgága gyerek voltam.
imádtam mozogni, az egy helyben ülés sosem volt az erősségem, édesanyám mesélhetne...
aztán a sport láza iskolás koromban már hamar elért-fertőzött, bár a tömegsportokért sosem rajongtam, de azért mindig mindenben jeleskedtem.
mondhatni fürge voltam, ami sok mindenben előnyömre szolgált.
szerencsére, a mai napig még mindig őrzöm ezt a tulajdonságot/adottságot. persze lassultam a gyerekkori tempóhoz képest, de még most is megállom a helyem.
nagyjából a középiskolás évek óta nem végeztem rendszeres (test)mozgást, kivéve a kerékpár, ami továbbra is nagy kedvenc ebben a bűzvárosban...ahogy siklom a kis vékony kerekűmmel éjt s nappal.
aztán 2évvel ezelőtt jött az egyik ütős játék megkedvelése, amiben már érzésre megtaláltam a kedvenc, testhez álló sportot és mondhatom végre már van némi eredmény is.
majd nemrég, újra rúgni kezdtem a bőrt is, ami a középiskolás évek kedvenc mozgás féléje volt és most újra a pályán.
de, hogy ne legyen vége és jusson minden napra valami, a futás örömét is magamhoz vettem, így ezzel is verejtéket csalok testemre, kipirult arcomra.

mért is írom mind ezt le? csak a figyelem felhívás végett!

mozgáshiány életem már a múlté és szerencsére pár éve már a rendszeres és a folyamatosan növekvő terhelés mellett, megtaláltam az élet ezen szeletét, hogy tovább fejlesszem testem és lelkem ezen szakaszát, egyensúlyát.

végiggondolva mit eszünk, mit iszunk és mennyire károsan élünk, na és még ha nem is mozgunk, az maga koporsó szeg, amit mi magunk verünk bele a kiválasztott örök élet házába.

abban pedig pláne nem hiszek, hogy mozgás nélkül jól lehet érezni magunkat ebben a zűrzavarban és így megtalálhatjuk a közös hangot az élettel.