firkálmányok

történt, hogy egyik reggelen nem pattantam ki az ágyból, úgy mint szoktam (na mert ugye így szoktam, azaz nem bírok méregdrága perceket hemperegni "feleslegesen").

ellenben gondoltam, kicsit még maradok és az agyam átkapcsolt, hogy is volt kettőezer-tízes év megidézésére. mért ne, legyen így, mert ami megéri, az megéri.

aztán, ahogy időrendben haladtam előre, rájöttem, hogy nem is kellene ezt a reggeli felkelést annyira eltolni/kitolni. majd ezen a napon többször tért még vissza ez a gondolat és a végén persze mindig elhessegettem.

fene vigye, de nincs mit vesztenem.

skizofrén hajlamaimat félredobván, este újra ott tartottam ahol reggel, már kissé frusztráltan éreztem magam, hogy minek gyötör ez a kérdéskör.

lehet, vannak időszakok, amikor számot kell adni bűneinkről és felidézni a szép emlékeket és elkönyvelni a megélt sikereket, bukásokat, kudarcokat.

gondolom, jut mindenkinek elég, és nem csak nekem.

na ne, már most, még ne…majd ha eljő az az óra, esetleg akkor, de addig minek is?!

és végre, másnap megvilágosodva, álmomban megoldottam, ennyi. ehhez is értek. ha nappal nem megy, old meg éjjel. ez új hitvallásom, mostantól mindent így csinálok.

továbbmenve, örülök, hogy végre ugrunk a naptárban egy újabb számot. mivel hosszú és fárasztó év volt és megérdemlem az év végi pikniket otthon - családdal, ahol degeszre eszem magam nap mint nap és a karácsonyfa illatot belélegezve, szunnyadok majd el délutáni álmomba.

remek lesz, ezekért a napokért érdemes élni. aztán hogyan tovább? új év, új remények, új jövő... kibaszott közhelyek. de csak azért írom le, hogy a kedves olvasó kedvét se szegjem és higgyünk a reneszánszban.