firkálmányok

minden akkor és ott kezdődött, amikor is két sör után már épp a harmadikra pályáztam, (tudod azon jár az agyad, hogy kicsit édesebbre válts-e, vagy továbbra is ezt a félét borítsd magadba) és őszintén szólva nem számítottam egyéb társaságra.

majd megjelent…megjelent és ott áll pöckösen, határozott nőiessége sugárzott, az arca szédítően ragyogott!

pont, amikor nem várod, amikor eszedbe sem jut ennek a lehetősége, főleg nem, hogy azon kelljen agonizálnod, hogy lehet, vagy lesz e még terved majd vele!?

óvatosan kezeled ezt a helyzetet. első lépés persze, hogy nem rohansz, felveszed a ritmust, alkalmazkodsz a nem várt helyzethez.

tudod, hogy ez nem okozhat problémát, stratégia a fejben, felismerő képesség elvárt szinten működik, na és még hajlasz is rá, hogy fenntartsd a sanszot.

lehetőséget, ami adott, ami belepottyant az öledbe, pedig te csak a harmadik sörödre vágytál akkor még.

de ez nem lehet probléma, őszinte mosoly, majd apró, kissé óvatos kérdésekkel ostromlod, szinte érzi, hogy nekiestél, de persze nem úgy, csak olyan hízelgően.

pont mindig csak a határig mész el, és tudod mikor állj meg...vizsgálódsz, impulzusokat vételezel, megfigyelsz, magyarán terepszemlét tartasz.

szóval nem feszegeted a határokat, megállsz és vársz, várod a reakciót. erősen nézel bele a két szép szemébe, értse, hogy számára is már más ez az alkalom. mert ezt szeretnéd sugallni, próbálod megbabonázni, a lehető legrövidebb idő alatt, a legtöbbet kihozni a szituációból.

lehet érti, de lehet, hogy nem. nem baj, nem kell egyből a világmegváltó terveidbe beavatni. csupán csak betartod a mértékletesség íratlan szabályait.

finom teremtés, fogadra való, skatulyázod el magadba a szilárd tényeket, hogy végül is nem is baj, hogy megzavart a következő sörnél, naná, hogy nem, sőt jól is tette. már biztos vagy ebben.

 végignézel rajt ismét, már próbálsz zavaró lenni számára...mivel tudod, hogy tetszik, de figyelsz, hogy ő ezt  ne vegye észre.

majd megérik a gondolat, nem szeretnéd már elengedni, mert a lehetőség lehet elképzeléssé fejlődött mindeközben. de engeded elmenni. udvariasan megköszönöd az alkalmat. ő semmit sem sejt, a te fejedben pedig már körvonalazódik a kép. utoljára még ránézel, egy utolsó kis mosolyt elengedsz neki, amiben persze egy kis sajnálatot is belecsempészel, hogy érezze a veszteséget is.

kilép az ajtón, nem néz vissza, tartja magát, nőből van. igazi nőből.

a pulthoz lépve kikéred a harmadik sörödet és a szemedben már csillog valami, ami hamarosan beindít egy folyamatot és elindít az úton. mégpedig azon az úton, ami lehet jó és szép, vagy rossz és csúf vagy mindezek őrületesen csodás keveréke lesz, de a tied lesz!