egyik kedvenc dolog az életemben.

 a mai napig  nem bírok és persze nem is akarok megszabadulni ettől az élvezeti forrástól, létszükségletem.

 nem vagyok túl válogatós, de minap a kezembe került Miklós napja révén egy olcsóbb változatú csokitélapó és persze leharapva a fejét tapasztaltam, mily bűn rossz íze is van és nem beszélve napjaink szaloncukráról, amikor teljesen már mű ízzel van ellátva/felruházva...

 szóval kiábrándulás.

 kissrác koromban (a 80-as évek közepétől 90-es évek elejéig) mindig vártam édesanyámat hazatérve a munkából, mert az egyenlő volt az aznapi édesség adag megfelelő mennyiségének azaz a szervezetem által előrt napi adag szükségletének a pótlásával.

 hazaért és máris a táskában túrva kerestem a bódítószert az én kábítószeremet.

majd egykori osztálytársammal, nevezzük Andrásnak, (aki szintén csoki őrült volt) betegesen fogyasztottuk az édességet napi több 100grammot ettünk meg, amitől tényleg hittük, hogy kábulunk, azok a csodás kisiskolás évek.

sikeresen még most is függő vagyok, és azt gondolom, hogy életemet végig fogja kísérni mivel szerencsére nem hízok tőle, pattanások sem nőnek az arcomra, a vércukor szintem is normális értekét mutat, azaz remélhetőleg semmi negatív élettani hatása nincs rám nézve, na ez az igazán jó hír.

"A csokoládé: egy kakaóbabból készített édesség.A csokoládé olyan termék, amely kakaótermékekből (kakaómassza, kakaóvaj, esetleg kakaópor) és cukrokból készül, legalább 35% összes kakaó szárazanyagot tartalmaz, ebből legalább 18% a kakaóvaj és legalább 14% a zsírmentes kakaó-szárazanyag."