firkálmányok

kezdtem azt hinni, hogy az élet nem fog rajtam, túl vékony az a penge amivel húsomba vágna.
aztán újra bebizonyosodik, hogy nem így van.
eltelt a tél, se egy nátha, se egy megfázás, se influenza...nem fogott ki rajtam semmi.
de a tavaly februári calici vírust, idén sem úsztam meg.
úgy látszik testem bekódolta magába, hogy itt a tavasz, itt a calici, nesze, megkapod a már szokásosnak mondható adagot/adagod.
szerdai napon hazaérve, még semmi gyanúsat nem tapasztaltam, esti vacsora, majd kellemes pihenésnél már furán, elég korán elnyomott az álom.
gondoltam megesik, mégis csak dolgos nap volt ez is.
majd bő egy óra után megébredve, a gyomrom nem úgy muzsikált, ahogy én azt megszoktam, akár elvártam.
ekkor beugrott a tavalyi rémkép: éjszakai ébredés, ráz a hideg és valami iszonyú belső gyötrő érzés hatolt belém, nagyjából nem tudod eldönteni, hogy mi is a bajod, csak azt érzed, hogy "valami durván neked esett."
ekkor tudtam, újra itt van és kopogtat. nem, nem adom oda neki magam, tanulván a tavalyi helyzetből.
két órán keresztül ellenálltam, gondoltam legyőzöm, nem adhatom fel.
de erőm lassan elfogyott és nekivágtam, kimentem és onnantól kezdve elindult a téboly.
"sikeresen" nem aludtam azon az éjszakán, a századszori nekifutás után már nem volt minek kijönnie, csak erőltetett a gaz és csak gyötört reggelig. de olyan érzés párosult mellé, mintha a belsőm akarna kitörni, átadni magát a nagyvilágnak.
enyhén letörve, sápadtan, finoman kiszáradva vettem tudomásul, hogy újra megvert/legyőzött ez az aljas. a végén már közbe mosolyogtam, szinte kacagtam is azon, (térdre rogyva, meghunyászkodva a toalett előtt) hogy mit tud művelni az emberrel egy ilyen dolog és mennyire ki tudja készíteni a testet. de ekkor már újra erősebb voltam, mert láttam a végét.
aztán két nap ágyban, mintha kómába esne ilyenkor a szervezet.
szinte alig voltam ébren, csak aludtam és aludtam, ami végül is jól esett, csak eltűnt két egész nap az életemből.
na de ismét túl vagyok rajt...
hogy mi lesz jövőre, megismétlődik harmadjára? jó a kérdés.
de nem tudom, felkészülve fogom várni a kis szemetet, nem lehet, hogy belém egye magát és évről évre sanyargasson és hagyjam, hogy kiszívja testem minden pontját.