életedben egyszer, de akár többször is eljutsz/eljuthatsz arra pontra, amikor egy hatalmas szakadék választ el a túlparttól és csak az ide oda himbálódzó, rosszul kifeszített kötélen, vagy más esetben vékony, nem biztonságos deszka hídon juthatsz át.
a túlpart szimbolizálja esetünkben a változás esélyét, a szakadék legyen a megrekedés és a beletörődömség esete. ugye vagy nekiiramodunk vagy nem. ha nem, akkor marad minden a régi kerékvágásban, azaz gyávák és gyengék vagyunk, hogy megszabaduljunk a ránk nehezedő súlytól, ami már szinte a földre rogyaszt és majdnem halálra zúz.
Vagy nekivágunk, neki a kiszámíthatatlan útnak, mert az átvezető szakaszon, rengeteg viszontagság várhat, vagy egy rossz lépésnél, akár a szakadék mélye, a totális bukás és egyben a megsemmisülés lehetősége.
emberi természet, gondolkodás, érzelmek és döntések, amik tovább alakítják sorsunkat, sorsomat. de jelen esetben én döntök, csak én és nincs körülöttem senki és semmi. csak a saját belátásom és választásom. de a lehetőség adott. belevágok!
belevágtam, felnézek az égre, markolom a kötelet és lépek előre, egyet majd kettőt és mikor érzed, hogy megy, akkor a magabiztosság, mint valami külső formáló erő újra megszállja a tested és nem tekintesz hátra, hanem egyre nagyobb léptekkel mész előre. szinte már mosolyogsz, hogy ilyen egyszerű, magad sem hiszed. de aztán megcsúszol és kapaszkodni kényszerülsz és tartod magad, tartod az életet a kezedben, ami pillanatokon múlhat és hirtelen véget is érhet.
persze nem hiszed el, hogy akkor ott és úgy. az nem lehet, biztatod és nyugtatod magad, és még mindig kapaszkodsz, mert az emberi ösztön nem enged.
újra hinni kezdesz, majd az utolsó erőfeszítések árán kikecmeregsz a végzetedből és csinálod ismét és még keményebben mint valaha. mész tovább előre. már nincs ami visszatartson, tudod, így lesz a legjobb és nem kímélve, újra beleveted magad a pompázó, illatos világba, ahol minden hamis és minden csak illúzió.
de elégedett vagy, nyugtázod. mert vagy és létezel, csak ez számít. és újra helyére áll az egyensúly. és remekül egyensúlyozol, hisz tanultál a korábbi hibákból és egyre tökéletesebbé válsz. mint egy cirkuszi kötéltáncos, aki mindig ott lesz a rivalda fényben, a porondon és mi együtt szorítunk érte.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.