Azon a bizonyos hajnalon a fiú a lány mellett ébredt, bár ez a lehetőség ritkán adatott meg nekik, de ez egy különös alkalom volt.. L továbbra is mélyen aludt. Egész testét verejték borította, miközben a lágy takaró hanyagul pihent a fiatal testén. Csak a korai napsugarak szűrődtek be a hosszan lelógó mélyzöld függönyön keresztül. Nem ért a lányhoz - félt, hogy felébreszti és óvta, féltette mindentől, mert az élete volt.

Halkan kimászott az ágyból és a fürdő felé vette az irányt, egy pohár csapvizet engedett magának és a tükörben lévő férfival nézett farkasszemet, elég hosszan tartott ez a kis közjáték. Halkan motyogott neki valamit, de nem kapott rá választ.

Visszatért a szobába, ahol közben a lány már kifelé nézett a hatalmas dupla ablakon, a haja szőke volt és hosszú, ragyogott a fényben. Mezítelenül állt és mikor a fiú belépett nem fordult felé. Megállt és nézte egy percig, gyönyörködött benne, nem siette el a pillanatot. Szerette a formás alakját, a tartását és minden apró részletét.

A következő pillanatban odalépett hozzá, de L továbbra sem mozdult, sőt csukott szemmel állt és nem szólt egy szót sem.

- Jó reggelt Szerelmem!

Súgta a fülébe a fiú, de nem jött válasz, a következő pillanatban megfordult és még mindig csukott szemmel állt, kezével a fiú arcát kereste és amikor kitapintotta a száját, óvatosan és olyan gyengéden ahogy csak lehet, megcsókolta a fiút. A lány ízé mélyen hatolt be a fiú testébe, egy pillanatra arra gondolt, hogy ez a perc a mindenség kezdete és egyben a végzete, akkor ott többre nem vágyott.

Átölelte a lányt, majd felemelte és óvatosan az ágyra engedte, a meztelen test látványa teljesen elbódította, az orrát a lány barna bőrébe nyomta és mélyet szippantott. Kacaj hallatszott és végre a lány is megszólalt.

- Szia Szerelmem!

A kis kaján mosoly a lány arcán, a ragyogó szemek és a kócos haj teljesen elvarázsolta a fiút. Majd beletúrt a hajába és hangosabban nevetett és ismételgette csak tovább.

- Szia Szerelmem, szia szerelmem, szia szerelmem, mint egy kislány, aki épp a legboldogabb időszakát éli és csak a jelen pillanat számít. A jelen pillanat, csak az számított és, hogy ott vannak egymásnak...

 Sokáig feküdtek még az ágyban, az a nap csak róluk szólt és a következő órákat szeretkezéssel töltötték, volt hogy csak összebújtak és hallgatták egymás rezdüléseit némán.

 Esteledett, mikor újra megébredtek.

- Mennem kell

Mondta L és megsimogatta a fiú álmos arcát, miközben kimászott a takaró alól. Szép lassan felvette a fehérneműjét, majd a szoknyát és végül ott állt talpig felöltözve, készen az indulásra, a szíve maradni akart, de a teste csak a parancsra várt.

 - Menj!

Jött a válasz jóval később, a lány az ágyszélére ült, megfogta a fiú kezét és megcsókolta. Még egy percet nézték egymást, de ekkor a korábbi mérhetetlen boldogságot felváltotta valami ismeretlen űr és üresség. Majd az ajtó becsukódott, ami egy kis huzatot hozott és a függöny meglibbent a hold fényében. A fiú aznap nem kelt ki az ágyból...