megint itt tartunk, itt, hogy megszépültek a fák és a természet készül a pihenésre.
mostanság nem túl sok minden történik vagy foglalkoztatna komolyabban, kifacsartam magam a nyáron és most én is megkezdem a medve effektust...hasam megnőtt, az oldalamon méretes úszógimik jelentek meg, igen én is felkészültem a zord télre...készen állok, raktárkészletem feltöltve.
Na de ezen a vasárnapon a nap is eltűnt, pedig az elmúlt hetek égbolt látványa nem ezt produkálta.
rotyog a pörkölt, közben egrit iszom, így kora délután.
aztán még is vannak dolgok, amik foglalkoztatnak a lelkem mélyén, ott túr benn, jönne kifelé, de persze nem tud kitörni, nem engedem.
lassan átgázolunk a télbe, és a lehullott sárga majd bebarnult levelek is visszakerülnek a föld belsejébe és a kopárság ura lép a színre.
további intézkedéseket nem rendelek el, így várni kell még a világ különleges változására, hogy mindenki elégedettebb legyen.
most csak koncentráljunk a mára, na és esetleg a holnapra. majd a tavaszi szellő úgy is felborzolja a penge élen táncoló idegrendszerünket vagy a kedélyeket és egy lépéssel közelebb kerülünk a tökélyhez.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.