végre ideért az ünnep és a cukor már a fán, az illat a lakás minden zegzugában, ó de vártam már...
de lassan mire a posztomat is megírom, véget is ér a kiskarácsony nagykarácsony, álleluja!
na szóval ott kezdődött minden, hogy állok a tömegben valamelyik bevásárló vacak közepén, boltról boltra botorkálva érzem a nyomást, már feszít, hogy mért is kell ez nekem.
és amikor az élelmiszer része következik a de csudás bevásárlásnak már írtózom az egésztől, mivel akkora a választék mindenből, hogy lelkesedésem romokban hever, esélyem nincs a választás majd a döntés lehetőségének helyes megítélésére, így fejet lehajtva vonulok el.
leszögezve-ez nekem nem megy, andalgok és rájövök, nem hiába a 80-as évek kor szülöttje lennék és oly korban éltem én amikor az üzletekben szerencsére mindenből kettő jobb esetben három azonos termék létezett és akkor egyszerű volt még a döntés.
bementél levetted és vitted, pikk pakk működött a folyamat, most pedig órákat nézegetsz és nem látod a végét.
megint karácsony van, újra ünnepelünk, bár én inkább csak eszem és dagadok, mivel a bejgli még le sem ért és már kezemben a piskótatekercs és falok, majd a szemem jár körbe mivel folytsam le ezt mind és azon tűnödöm, hogy tényleg ész nélkül fogyasztok/fogyasztunk?!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.