nehezen kezdek ehhez a részhez, mert túl sokat mesélhetnék a múltbéli tündérekről/démonokról és persze megbántani senkit nem szeretnék...ezért konkrét célzások, mende-mondák, történetek nem hangzanak most el.

nagyon fontos az ember életében a társ, a nő, a barátnő a barát-barátnő majd a feleség, esetleg szerető és még sorolhatnám, akár fokozhatnám a fontossági sorrendjét, vagy pontosan az életemben/életünkben betöltött státuszát.

egy bizonyos, nélkülük élni nem lehet és nem is szabad, mert ugye mért vonjuk meg mi önző férfiak magunktól azt amit igazán szeretünk és amire szükségünk van, ahhoz, hogy teljes életet élhessünk.

az ember keres és talál, (vagy megtalálják, ez is egy jó verzió) ez így van az élet bármely területén, és visszagondolva az elmúlt akár csak 10évemre úgy gondolom roppant hasznosan töltöttem el e téren.

persze még nem állapodtam meg, nincs családom, se gyerekem sőt még kutyám se, pedig egy kutya de jó lenne?

érdekes a férfi-női viszony és érdekes milyen nehéz az együttélés, az alkalmazkodás, a közös hang, és egy kapcsolatban a két fél részéről a motiváció arra, hogy működjön a harmónia nem 2 napig nem 2évig és tovább.

szoktam gondolkodni a régi "lányaimon", de persze semmi újra nem jöttem rá, és nem tudtam levonni a konzekvenciát, ...de ugyan már mért is kellene levonni:) volt ahogy volt.

de mindig fú a szél felénk valamit, ami lehet megtelepedig a vállunk peremén.

"Sokféle szeretet van. Apai, anyai, testvéri, baráti, felebaráti. Családszeretet, gyerekszeretet... Ezek mind erős kötések. Főleg az anyai szeretet. De intenzitásában semmi sem fogható ahhoz, ahogy egy férfi és egy nő – ha összetartoznak – szeretni tudják egymást!"