életem során sokszor a türelmetlenség ami jellemző volt rám, lehet ilyen a vérmérsékletem vagy egyszerűen még a fiatalabb éveim alatt gondoltam, hogy mindent azonnal alapon kellett megtennem vagy megoldanom.
az idők változnak és kicsit átgondoltabban élem napjaim és több időt adok/hagyok arra, hogy a dolgok csak megtörténjenek velem.
nem annyira gördítem azt a szekeret, bár ott ülök a bakon, kezemben a gyeplő, de azért hagyom, hogy a nem egyenletes úton mégis a helyes és a kijelölt csapáson haladjon az a bizonyos nagybetűs élet.
a gyeplő csak azért kell, hogy mindig lehessen visszakormányozni ha kicsit túl fut a szekerem.
emberek körülöttem "felróják" , hogy milyen higgadt és türelmes lélek vagyok, ezt még magam sem hinném, de azért elhiszem nekik- még is csak számomra fontos emberek hangoztatják és csak ez számít.
ez semmi mást így nem jelent, hogy még mindig alakulok, formálódom és az élet változtat rajtam.
lehet elmúlt a fiatalkori bohóság? lehet felnőttem...
nem, még nem, még hagyok egy kis időt és megvárom, hogy én is tényleg így érezzem és saját magam is megbizonyosodjak róla, hogy ez a valós.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.