a város amelyben élek, nem hagy élni...lehet nem is akarok már itt élni és próbál kirekeszteni.
sokszor érzem folytogató hatását, mintha a megrajzolt formából a két kinyúló kéz a nyakamat átfonva belé mélyesztené újait és én csak fuldokolva küzdök ellene.
jobban belegondolva pedig nem is olyan szörnyű ez.
a rengeteg halandónak tömérdek sok színes, hangos, mulattató világ tárul fel, és mihelyst belép a fénylő mekkába, valahol mégis nyomasztó hatás-ellenhatás lép a színre.
a nagyváros lelke folyamatosan lüktet, mintha egy örökké dobogó szív lenne, ami éjszakára lelassul mivel elég vér már nem áramlik az artériákon át és a sötétben "csendben zakatol tovább."
reggel utcára lépve fanyar bűz csapta meg az orromat, próbáltam beazonosítani, elemezni majd kiértékelni, hogy mi is lehet ez. teljesen lehetetlen.
de folyamatosan figyelem a környezetem és jól szórakozom a tapasztaltakon.
jelen állás szerint még maradok, de aztán veszem a kalapom és lólépésben távozom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
benyomano 2009.11.20. 09:38:25
zécsiTi 2009.11.20. 09:55:52
Uram, úgyérzem Ön sok amerikai filmet néz, sőt napjainkban történő főként iskolai mészárlások és a firkálmányok között erőteljes párhuzamot von!
benyomano 2009.11.20. 11:46:29