a város amelyben élek, nem hagy élni...lehet nem is akarok már itt élni és próbál kirekeszteni.

sokszor érzem folytogató hatását, mintha a megrajzolt formából a két kinyúló kéz a nyakamat átfonva belé mélyesztené újait és én csak fuldokolva küzdök ellene.

jobban belegondolva pedig nem is olyan szörnyű ez.

a rengeteg halandónak tömérdek sok színes, hangos, mulattató világ tárul fel, és mihelyst belép a fénylő mekkába, valahol mégis nyomasztó hatás-ellenhatás lép a színre.

a nagyváros lelke folyamatosan lüktet, mintha egy örökké dobogó szív lenne, ami éjszakára lelassul mivel elég vér már nem áramlik az artériákon át és a sötétben "csendben zakatol tovább."

reggel utcára lépve fanyar bűz csapta meg az orromat, próbáltam beazonosítani, elemezni majd kiértékelni, hogy mi is lehet ez. teljesen lehetetlen.

de folyamatosan figyelem a környezetem és jól szórakozom a tapasztaltakon.

jelen állás szerint még maradok, de aztán veszem a kalapom és lólépésben távozom.