alkoholba folytom bánatom!
de szép bevezető lehetne...
de ahhoz képest, hogy nincs is bánatom, na meg aztán, hogyan is kell belefojtani - ez lenne a művészet és csak jól lenyomkodni a pohár fenekére had marja az 50%.
felfedező lettem ismét, fedezem fel az ivásban/italozásban rejlő szépséget.
sokak számára itt a szépség szó használata némi megbotránkozásba ütközhet, jogos felháborodást kelthet, de bennem még is az alkohol utáni "vágy" lép a színre.
kijelentem nem vedelek, nem iszom rommá magam, sőt nem is vagyok rendszeres napi fogyasztó, de mégis ráéreztem az alkalom szülte nemes nedű fogyasztásának varázslatos szépségére.
6 sör után hajnalban egy erjesztett gyümölcsből készülő, lepárolt szeszes italalt betolni, nálam mindig egyenlő volt a halálos ítélettel, így évek óta nem fogyasztottam, kerültem, bújkáltam előle, de a közelmúlt árnyékában újra elért, megfogott és magáévá tett.
nem bánom.
inni jó és inni kell. mondja a nem létező mondás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.