a világ rendje szerint felgyorsulva éljük napjainkat, olyan szinten pörög az élet, hogy lassan beleszédülök, és még az a szerencse, hogy a föld nem gyorsul a tengelye körül, mert a végén még tényleg elfogna a rosszullét.
na már most- haladván ma reggel a jól megszokott napi rutin szerint a munkába, bár én sem lassan közlekedve, de még is tapasztalom, hogy mindenki, már kritikus helyzetekben is de még mindig rohan ami már a balesetveszély határát súrolja.
meddig gyorsulunk/gyorsulhatunk és hova vezet ez az esztelen rohanás?
gondolom valahol kell egy kis megállás, mert egyébként valami történni fog és beláthatatlan következményekkel járhat.
vagy egyszerűen csak én nem értem és fogadom el, hogy ez a természetes.
de mindentől eltekintve:
"Egyszer majd jön egy igazi nagy eső és elmossa ezt a sok szennyet az utcákról."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.