érdekes dolgok járnak a fejemben, amíg testem harcol test ellen...
fejlődőképes vagyok, fejben erősödöm, amíg ott vagyok szemtől szemben.
1éve nyúzom testem és agyam minden szegletét, nekifeszülve megyek fel és főként vesztesen-de néha győztesen jövök le. nem szégyellem - sőt.
megkedveltem, és már hajt, űz a vágy, hogy minél nagyobb eredményeket érjek el.
szeretem
szeretem a küzdelmet.
"Küzdés az élet, nyugvás a halál"
lassan elérem a teljesítőképességem csúcsát, új távlatok? még nem tudom...
de semmi nem számít csak a labdát figyelem.
"Nagy hiba előre számítgatni egy küzdelem kimenetelét, nem arra kell gondolnunk, hogy vajon győzünk-e, vagy sem. Hagyjuk a dolgokat természetesen folyni. A mi feladatunk, hogy ütünk a megfelelő pillanatban."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.