firkálmányok

kicsit a filmekről, vagyis a kedvenceimről...

előkeresvén a számomra 5 nagy klasszikus darabot, gondoltam majd időt szakítok rá, hogy újra végig nézzem már már sokadjára mindegyiket.

várom Travist ahogy ül a taxijában és a gondolatai felemésztik elméje bugyrát, aki megjárva Vietnámot, próbál New Yorkban élni és érvényesülni a szabad akarata és belátása szerint. teljes átszellemüléssel halad a végzete felé, de közben hiszi, hogy Ő az aki megérett arra, hogy rendet tegyen abban a kibaszott koszos és züllött városban.

majd átváltok a kedvenc trilógiámra, amire biztosan rámegy egy fél szombatom, de megéri Brandóval és a fiaival elkalandozni az 1900-as évek közepére, ahol kissé beleélhetem magam a maffia és a család sérthetetlen kötelékébe és a 3 generáció együttélésébe.

majd a francia remek felé veszem az irányt, ahol "Nem a zuhanás számít... A leérkezés."   a francia külvárosi fiatalok kilátástalan helyzete, a napi életük, a zenéjük, a cigik és a már szokásos rutin sodródás -jó hangulattal ötvözve, de mégis a történet film végére tragédiába torkolva.

majd egy kis Zűr Zavart okozva Sean Pennékkel elszellemülök a csillogó életük de mégis káoszban élt "managger" életükben, ahol a zavart gondolatok mellett a kokain a fő úr, de mégis él bennük érzés az élvezetek és érzéki örömök mellett.

és persze a végén, hogy a magyar filmgyártás se maradjon szégyenben -előkeresem a Tesót és Artinékkal együtt felveszem a budapesti ritmust, hogy könnyed, hangulatos másfél órában legyen részem, és persze a végén a tökéletes Casablanca véggel amit finoman csempésztek bele e magyar alkotásba.

ráadásként pedig (tudom ez már a 6.-ik) Momoval töltöm az egyik estémet, azzal a párizsi zsidó kis sráccal, aki magára maradt az életben, de az öreg muzulmán fűszeres magához veszi és a két ember élete az egymással való kapcsolatuk hatására teljesen megváltozik és így méltó kiteljesedést nyújt az emberi kapcsolatok megvilágítása a Korán Virágai-ban!

 filmek értékelése: 5/5

ajánlom mindenkinek!