múlik az idő.
elfelejtettem, hogy van egy blogom, vagyis inkább azt felejtettem el, hogy ezer éve nem írtam semmit.
nem mintha nagyon lenne mit, csak ahogy beléptem és rákattintottam a statisztikára, meglepett, hogy a kitartó látogatók száma 1-5 közé esik -napi szinten. (még mindig)
persze lehet, hogy kevés vagy lehet sok ez a szám, de köszönöm a lelkes olvasóknak, azaz azoknak az embereknek, akik naponta megnézik, hogy jártam erre felé, a saját blogomon.
őszintén megmondva- most ittas vagyok! (kellemesen részeg)
egy alapos borozás után vagyok itt (este 9óra sincs még), és kedves látogató hidd el, úgy érzem én is magam mint egy vendég.
vendég, aki elmegy egy vendégségbe, itallal majd vacsorával kínálják és persze próbál visszafogott és kimért lenni.
kedvesen mosolyog, őszintén bólogat és próbálja a legjobb formáját hozni/adni.
érkezéskor ajándékot visz, búcsúzáskor köszönetet mond és várja a következő találkozást.
és most ülök az ágy szélén, ölemben a laptop és fogalmam sincs, hogy minek gépelem ezeket a sorokat.
múlik az idő!
10 percre próbálok újra figyelni rátok, rátok akik figyeltek rám és esetleg kíváncsiak is vagytok.
belekortyoltam a pohár borba... már nem ízlik és hamarosan bontok egy sört, mert még is csak azt szeretem igazán.
lehet nem kellett volna így ide pofátlankodnom és próbálni írni valamit nektek, de mért ne...még ha kicsit részeg is vagyok?!
ez az én oldalam és a jogom meg van hozzá.
ugye?
elismered hű olvasóm -aki néma, csendes és nem szól és nem reagál, de itt van velem és figyel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.