elkezdődött valami megmagyarázhatatlan változás bennem, mintha naponta születnék újra de persze ehhez az kell, hogy naponta meg is haljak.
az érzéseimnek sokszor nem vagyok az ura vagyis rosszul fejeztem ki, nem ismerem csak pontosan őket és ezért cikázok az elvetemült gondoltaim között, ahogy egyre jobban magamra húzom a takaróm, szinte már a fejem búbja is eltűnik.
de persze tudom, hogy ez mit sem számít már...
mivel újra felkelek és hétfő van és minden kezdődik előröl.
sokszor gondolom unalmas az élet, de persze mindig rácáfol ez a nagybetűs, de minek? nekem aztán ne bizonygasson semmit. független vagyok tőle vagy csak szeretnék.
na de ezen nem lehet görcsölni, továbbá az foglalkoztat mostanság, hogy mi is lesz 5év múlva...
5év...rettentő távoli és hosszú idő, de aztán egy pillanat csak és itt lesz és utána meg megint a következő 5év borzolja majd az idegeimet, ha hagyom.
és végül tényleg majd elmúlik az élet és a végén nem születek újra mindennap, de hát minek is, hogy tényleg unalmas legyen? :)
nem, ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak, meghagyom másoknak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.