mostanság sokat tünődöm a múlton, próbálom visszaidézni a régi, de fontos dolgokat, amik egykor annyira számítottak.
és azt tapasztalom, hogy még felidézni is alig tudom, sőt minden a távoli homályba burkolózva elveszett ami egykor sokat jelentett.
egyszer azt olvastam valahol, hogy az ember életében a fontosabb változások 7 évente következnek be, ami lehet igaz ha levezetjük...
és így a 28.-ik (7X4) után rengeteg mindent elfelejtve, kijelenthetem, hogy tényleg sok minden megváltozott körülöttem, de főként én magam vagyok aki a legnagyobb változást produkálja.
a kertben a körtefa is szépen megnőtt, az udvaron egykor játszó gyerekek felnőttek, emberek halnak/haltak meg körülöttem, barátnők mentek jöttek, a világ öregedett és vele együtt én is öregszem és folyamatosan felejtek.
"Felejteni. Micsoda szó. Iszonyú, vigasztaló és kísérteties! Hát lehet élni felejtés nélkül? Csakhogy ki tud eleget felejteni? Az emlékezés salakja összezúzza a szívet. Igazán csak az lehet szabad,
akinek semmije sem maradt már abból, amiért élt."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.