firkálmányok

siker kulcsa a boldogság, ezzel kezdem mai szösszenetemet.

elértem, végre sikerült nem kevés munka árán, de felértem oda, ahova egy ideje vágytam és szerettem volna, a csúcsra.

mindenkinek, minden embernek megvan a saját határa: testi, lelki, fizikai, szellemi és ha nekem nem is mindegyikben sikerült mindent kihozni ma magamból, nem számít, akkor is elértem és megcsináltam.

boldogan töröltem le a gyöngyöző izzadságot homlokomról, és nagy mosollyal gratuláltam neki, aki ha ma kicsit fáradtan is, de nekem "adta" az első ellene aratott igazi győzelmemet.

"A siker és a kudarc egyszerűen az ember vágyainak beteljesülését vagy kielégítetlenségét jelenti. Vágyaink pedig vagy döntően belső eredetűek és a saját egyéni késztetéseinkre alapulnak, vagy külsődlegesek, és elsősorban olyan dolgok táplálják őket, mint a reklámok, vagy a média és a tömegkultúra által kívánatosnak beállított társadalmi pozíció."

mostanság sokat tünődöm a múlton, próbálom visszaidézni a régi, de fontos dolgokat, amik egykor annyira számítottak.

és azt tapasztalom, hogy még felidézni is alig tudom, sőt minden a távoli homályba burkolózva elveszett ami egykor sokat jelentett.

egyszer azt olvastam valahol, hogy az ember életében a fontosabb változások 7 évente következnek be, ami lehet igaz ha levezetjük...

és így a 28.-ik (7X4) után rengeteg mindent elfelejtve, kijelenthetem, hogy tényleg sok minden megváltozott körülöttem, de főként én magam vagyok aki a legnagyobb változást produkálja.

a kertben a körtefa is szépen megnőtt, az udvaron egykor játszó gyerekek felnőttek, emberek halnak/haltak meg körülöttem, barátnők mentek jöttek, a világ öregedett és vele együtt én is öregszem és folyamatosan felejtek.

"Felejteni. Micsoda szó. Iszonyú, vigasztaló és kísérteties! Hát lehet élni felejtés nélkül? Csakhogy ki tud eleget felejteni? Az emlékezés salakja összezúzza a szívet. Igazán csak az lehet szabad,
akinek semmije sem maradt már abból, amiért élt."

mai nap/minap eldöntöttem-írni fogok sűrűbben, persze nem könyvet,

vagy verseket, csak ide kis rövid, tömör sorokat.

persze nem kenyerem az írás, de valahol vonz, hogy pötyögjek.

a korom előrehaladtával érdekes dolgokat figyelek meg, a változás korát/szelét...

így elkezdtem figyelni önmagam, nem a testi, inkább a belső, érzéki részeket próbálom fókuszba helyezni és meglepően jelentem/kijelentem kezdem megismerni magam/önmagam.

úgyérzem lassan ideje lesz.

gondolom, évek, évtizedek kellenek ehhez, hogy pontosan feltérképezzem ki is vagyok valójában, de megnyugató, hogy elindultam ezen az úton és vár rám a lehetetlen!?

 "Vannak olyan pillanatok, amikor az ember úgy érzi, egész biztosan összeomlik a világ, mert az lehetetlen, hogy csak úgy álljon közömbösen, és hagyja megtörténni azt, aminek nem lenne szabad megtörténnie, mert annyira igazságtalan, megalázó, vagy kegyetlen. Persze hiába várjuk szorosra zárt szemmel, behúzott nyakkal a robajt, a csörömpölést, a föld remegését, mert amikor felnézünk, minden változatlan: a környező házak nem dőltek össze, az utak, hidak nem omlottak be, az autók színes-fényes áradata szakadatlanul zubog tovább, és az emberek, mint a hangyák, tovább rohangálnak, életük kis csapásait követve. Mintha mi sem történt volna. Néha az ilyen világvég-érzéshez nem is kell, hogy valami szörnyű tragédia történjen. Néha elég egy mondat."

érdekes dolgok járnak a fejemben, amíg testem harcol test ellen...

fejlődőképes vagyok, fejben erősödöm, amíg ott vagyok szemtől szemben.

1éve nyúzom testem és agyam minden szegletét, nekifeszülve megyek fel és főként vesztesen-de néha győztesen jövök le. nem szégyellem - sőt.

megkedveltem, és már hajt, űz a vágy, hogy minél nagyobb eredményeket érjek el.

szeretem

szeretem a küzdelmet.

"Küzdés az élet, nyugvás a halál"

lassan elérem a teljesítőképességem csúcsát, új távlatok? még nem tudom...

de semmi nem számít csak a labdát figyelem.

 "Nagy hiba előre számítgatni egy küzdelem kimenetelét, nem arra kell gondolnunk, hogy vajon győzünk-e, vagy sem. Hagyjuk a dolgokat természetesen folyni. A mi feladatunk, hogy ütünk a megfelelő pillanatban."