firkálmányok

esélyek és latolgatások

verseny van, kurva nagy verseny van az élet minden területén.
ahogy anno az öreg mark rentonnak is megmondta a "csaja", hogy változnak az idők és már ő sem lesz fiatalabb. mennyire igaza volt...de mennyire.
na hát most ezt érzem én is.
na meg ugye versenyezni jó, mivel ebben a világban már mindenért meg kell küzdeni.
ellenben régen, abban a kis finomabb és lassabb világban, maximum a gyümölcsösből (értsd: kertnek) eltulajdonított ordas gazda elől kellett futni, persze ez a napfényes gyerekkor időszaka volt, amikor még kócosan és napbarnítottan mosolyogtunk egymásra.
most már nem ez van teljesen. kócunk is lelapult, vagy egyszerűen csak kihullott és már a barnaság se adott (kötelezően) minden nyáron.
mesterséges barnaságra meg ugye  semmi szükség, az már túl hamis.
szóval ott tartok, hogy kupa van és végre megyek a második meccs elébe.
várom, kihívás és teljesítmény, amire szükség lesz a pozitív eredmény eléréséhez.
aztán az élet más területei is állandóan versenyben állnak.
de kiszálltam pár "csatából" és most csak magamra koncentrálok, és ezzel elmúlik
az eddig kínálkozó közös jövőkép ábrándja is és a felépített düledező várfal támpillérjei újra rogyadozni kezdenek. van pár deszkám (kissé korhadt/megfásult kivitelben), de most nem dúcolom alá, rogyjon össze és vesszen a múltba, ha ott a helye? akkor ott a helye (gondolom én, gondolja más, gondolja mindneki úgy, ahogy csak akarja).

és hogyan tovább? előre, most csak az esti 6órásra figyelve és ilyen apró léptekkel tovább és tovább azon a hosszú úton, ahol sok küzdelem vár még, hogy megvívjuk a saját kis háborúinkat.