az egyik legösszetettebb fogalom az ember életében.
számomra a jelentése nem több annál, mint számítani és megbízni valakiben/valakikben.
az idő rögös útja az, amely megadja és létrehozza ezt a fogalmat és értelmet ad a jelentésének.
egyszerűen fogalmazva, ha minden jól működik végig kísér az életen és a nehéz időkön.
próbáltam számolni, megszámolni darabra mérni, hogy mennyi a barát (az igazi barát), aki tényleg ebbe a szűk kis halmazba sorolható...zsugorodik.
elmondom, nehéz volt, sőt nehezebb elfogadni, hogy az évek során lehet többet "vesztettem, mint kerestem" és ha így kalkulálok, adok-veszek rájövök, hogy életem bizonyos szakaszában akár elfogyhatnak mellőlem és akaratlanul is nullára írom magam.
ez megrémiszt, mert mi lesz akkor, hogyan tovább?
a választ még nem ismerem és lehet nem vagyok elég érett arra, hogy még ismerjem.
majd meglátjuk, de lehet lesz aki elkísér majd az utolsó utamra is!
"Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre,
Ahogy együtt volt az a néhány jó barát?
De nosztalgikus a nóta,
Mert szétszéledt azóta
Az a szépreményű jó kis társaság."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.