firkálmányok

Láz mardosta testem, forrott a vérem és mély álomba repültem, miközben mohó vágy hevített. Róla álmodtam minden éjszakán, kezem nyújtottam, de nem érinthettem.   A napfény megcsillant az arcán, a szemei meséltek némán és velem álmodtak azon a lázas éjszakán. Tudtam, hogy egy világ választ…

Csend van, ez a túl nagy csend szép lassan felzabál belülről. A veled töltött napok gyorsan múlnak, mintha nem lenne tegnap, és csak egy pillanat a holnap. Most nem hallom a hangod sem, elveszett a mélyben. Rémület fagyos húrján állok és várok, de távol már az arcod. Ébressz fel, hidd, hogy…